1940. november 12.

Nagyenyeden szervezi meg központi irodáját az EMGE elnöke, Szász Pál. Hat kerületet szervez, amelyek élére gazdasági felügyelőket nevez ki.

1940. november 14.

A román külügyminisztérium körrendeletet ad ki, amely 1941. február 28-át jelöli meg az optálás határidejének. A magyar kormány álláspontja ezzel szemben az, hogy addig nem lehet optálási időről beszélni, amíg a két fél erre nézve meg nem állapodik.

1940. november 22.

Gyárfás Elemér a magyar kormányhoz címzett memorandumában többek között kifejti: ha a magyar és a román kormány legkésőbb karácsonyig nem állapodik meg az optálás kérdésében, akkor "nincs emberi hatalom - sem erkölcsi, sem fizikai", amely meg tudná állítani a dél-erdélyi magyarok menekülését.

1940. december 6.

Mikó Imre, magyar parlamenti képviselő egy nyilatkozatában - a dél-erdélyi magyarok tömeges távozására utalva - kihangsúlyozza: a magyarságnak ragaszkodnia kell "ősidők óta birtokolt helyeihez". "Önmagunktól tehát fel ne adjunk semmit - figyelmeztet - mert ezzel csak népi jogainkat játszanánk el."

1940. december 9.

A kolozsvári Ellenzék aznapi száma szerint a román hatóságok a dél-bukovinai Rǎdǎuţi városában egy hirdetményt tettek közzé, mely szerint minden magyar lakosnak 1941. február 28-ig kötelező módon optálási nyilatkozatot kell adnia.

1940. december 10.

A nagyenyedi rendőrség házkutatást tart az EMGÉ-nél.

1940. december 11.

A magyar kormány a sajtó útján felhívja a közvélemény figyelmét, hogy a dél-erdélyi magyarok egyoldalú, a román hatóságok által is szorgalmazott optálási nyilatkozatai csupán a román állampolgárság feladását, illetve a Romániából való eltávozást jelentik, de ilyen eljárással nem nyerhető el a magyar állampolgárság.

1940. december 14.

Megjelenik a Magyar Gazda Naptára 10 000 példányban. A sajtó nélkül maradt dél-erdélyi magyarság számára ez különösen fontos kulturális esemény.

1940. december 20.

A román kultuszminisztérium elutasítja a református egyháznak az önálló egyházkerület szervezésére irányuló kérését. A minisztérium álláspontja az, hogy a bécsi döntés nyomán ideiglenes helyzet áll fenn; a Dél-Erdélyben csonkán maradt egyházkerület így nem választhat püspököt, hanem el kell fogadnia Vásárhelyi János azon intézkedését, amely szerint a Romániában maradt egyházkerületi részt Nagy Ferenc esperes és gr. Bethlen Bálint vezeti. Ugyanez az elvi álláspont érvényesül a Királyhágó melléki csonka egyház ügyében is azzal, hogy itt a vezetést a Dél-Erdélyben maradt rangidős vezetőségi tagok veszik át.

1940. december 20.

Az EMGE értekezlete alkalmával Nagyenyeden összegyűlt gazdasági felügyelőket és Szász Pál elnököt előállítják a rendőrségen, s "tiltott gyűlés" címén eljárást indítanak ellenük.

1940. december 22.

Megjelenik Nagyenyeden az EMGE félhavi folyóirata, az Erdélyi Gazda 1941. január 1-i száma.

1940. december 29.

Letartóztatják Szász Pált, az EMGE elnökét és Bitay Endrét, az egyesület központi felügyelőjét, majd a nagyszebeni hadbírósághoz kísérik őket.

1940. december 31.

A nagyszebeni hadbíróság szabadlábra helyezi Szász Pált és Bitay Endrét.