1941. június 22.

Románia belép Németország oldalán a szovjetellenes háborúba.

1941. július 7.

A bukaresti magyar követ, Nagy László e napon, Sinaián kelt jelentésében kifejti meggyőződését, miszerint a sokasodó magyarellenes intézkedések mögött Mihai Antonescu miniszterelnök-helyettes áll. Szerinte a román politikus elérkezettnek látja az időt arra, hogy súlyos csapást mérjen a dél-erdélyi magyarságra, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a Németországgal vállvetve harcoló Románia immár kénye-kedve szerint bánhat a magyarsággal.

1944. április 26.

Traub István bukaresti ideiglenes magyar ügyvivő beszámol arról, hogy a román harctéri helyzet romlásával egyidejűleg bizonyos enyhülés mutatkozik a dél-erdélyi magyarokkal szembeni román bánásmódban. "Ez az agyonnyomorgatott dél-erdélyi magyaroknak talán némi könnyítést fog hozni" - írja.

1944. április 28.

A brassói magyar konzul szerint a hadi helyzet alakulása miatt a dél-erdélyi magyarokban "a határozott veszélyérzet fokozatosan tudatosul és gondolkodásmódjukra, valamint magatartásukra is átformáló erővel hat. Az egyéni sérelmek fokozatosan szorulnak háttérbe, hogy helyet adjanak a nagyobb problémák megértésének."

1944. május 4.

A Déli Hírlap (aláírás nélküli) vezércikke Gyárfás Elemér szavaira hivatkozik, aki fegyelmezettséget követel mindenkitől. A cikk szerint mivel a háború "döntő válságában" vagyunk, "tudnunk kell, hogy minden javunk és életünk is kockára van vetve s e szerint kell cselekednünk. Védeni kell magunkat, lelki, szellemi és anyagi értékeinket erőinknek végsőkig való megfeszítésével."

1944. május 7.

Az aradi evangélikus egyházközség éves közgyűlése. Beszámolójában Argay György püspök elmondja, hogy az egyház munkáját erősen korlátozzák a háborús állapotok: "különösen a gyülekezéshez kötött munka szenvedett, amit a légi veszély lehetetlenné tesz".