Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
Kezdetét veszi Romániában az országos népszámlálás, amelynek adatai szerint a dél-erdélyi "magyar etnikai eredetűek" száma 363 ezerre csökkent, azaz a 3 300 000-es összlakosság kevesebb mint 11%-ára. A menekülthullám következtében Dél-Erdély városaiban a bécsi döntést követő fél évben a magyarság számának átlagos apadása 10-15% körül mozgott, de némely városban (pl. Nagyszebenben vagy Tordán) ezt jóval túlhaladta.
A Minisztertanács ülésén Ion Antonescu kijelenti: "... a nemzet ellenségei iránti gyűlöletet kell sugallni a románoknak. Így nőttem fel én: a törökök, zsidók és magyarok elleni gyűlöletben. A haza ellenségei elleni gyűlölet ezen érzelmeit az utolsó végletekig kell kitolni. Magamra vállalom ezt a feladatot."
Szász Pál közbenjárására Ion Antonescu ismét engedélyezi az Erdélyi Gazda megjelenését.
Az aradi székhelyű magyar evangélikus egyházkerület Argay György temesvári esperest, addigi püspökhelyettest választja püspökének. A román kormány azonban az észak-erdélyi románok sérelmeire hivatkozva, retorzióként, nem erősíti meg tisztségében a püspököt, így elmarad az egyház állami támogatása is.
Betiltják a temesvári Magyar Néplapot.
Román-magyar megállapodás születik a kettős birtokosság ügyében.
A dévai munkaügyi alfelügyelőség bizalmasan felkéri a petrozsényi bányatársaság igazgatóságát, hogy a munkaügyi minisztérium 3040/1941. sz. rendelete alapján valamennyi magyar tisztviselőt azonnal bocsássa el a vállalattól. Az így megüresedett helyeket román menekültekkel kell betölteni.