Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
Az Erdélyi Református Egyházkerület Dél-Erdélyben maradt vezetői intéző bizottsági ülést akarnak tartani Nagyenyeden, de nem kapnak engedélyt. A megjelentek szóbeli hozzájárulással veszik tudomásul, hogy Vásárhelyi János püspök a Romániában maradt egyházkerületi rész kormányzásával Nagy Ferenc tövisi esperest és gr. Bethlen Bálint főgondnokot bízta meg.
A kolozsvári székhelyű unitárius egyházi tanács a Romániában maradt unitárius egyház vezetését dr. Gál Miklós tordai ügyvédre, egyházi főgondnokra és Árkosi Tamás sinfalvi lelkészre bízza.
Dr. Gál Miklós főgondnok világi és Árkosi Tamás egyházi elnöksége alatt, tordai székhellyel, megalakul a Romániai Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa.
Gyárfás Elemér (Purgly László evangélikus főgondnokkal együtt) Budapestre utazik, hogy tájékoztassa a magyar kormányt a dél-erdélyi helyzetről, közbejárjon az Észak-Erdélyből kiutasított románok érdekében, és közvetíteni próbáljon a magyar s a román kormány között. Elképzelései szerint egy kisebbségiekből álló román-magyar bizottságot kéne alakítani a "fennálló súlyos problémák megoldására".
A nagyenyedi Bethlen-kollégium évnyitó ünnepségén Szász Pál főgondnok kijelenti: "elsősorban bátor, acélos erejű és jellemes férfiakat" kell nevelni, hogy "népünk erősségei legyenek".
Nagy Károly temesvári szalaggyáros, református főgondnok, 50. születésnapja alkalmából 100 000 lejt adományoz a temesvári református egyház templomalapja javára.