Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
Sajtóértesülés szerint egy 60 vagonból álló menekültvonat érkezik Kolozsvárra. A mintegy 400 személy többségében Zsil-völgyi vasutas. Valamennyiüket elbocsátották állásukból, és nyilatkozatot írattak alá velük, hogy önként mondtak föl.
A gyulafehérvári rendőrkapitányság tájékoztatja a nagyenyedi és abrudbányai rendőr-felügyelőségeket a Magyarországra "repatriálókkal" szemben követendő hatósági eljárásról. A tájékoztató szerint az érintetteknek közjegyző által hitelesített nyilatkozatot kell tenniük optálási szándékukról, ennek alapján a főispáni hivatal távozási engedélyt, a gyulafehérvári rendőrkapitányság pedig határátlépési igazolványt állít ki számukra. (Az egyoldalú nyilatkozatok megtételét a magyar fél nem tekintette a bécsi döntés alapján történő optálásnak.)
Mikó Imre, magyar parlamenti képviselő egy nyilatkozatában - a dél-erdélyi magyarok tömeges távozására utalva - kihangsúlyozza: a magyarságnak ragaszkodnia kell "ősidők óta birtokolt helyeihez". "Önmagunktól tehát fel ne adjunk semmit - figyelmeztet - mert ezzel csak népi jogainkat játszanánk el."
A brassói magyar képzőművészeti kiállítás kapcsán nyilatkozik a Déli Hírlap aznapi számában Szabó Béni, a Romániai Magyar Népközösség brassói tagozatának elnöke. Fő üzenete: "Fogadjuk be otthonunkba a magyar művészetet."
Elekes Viktor rektor a Déli Hírlap aznapi számában nyilatkozza: a nagyenyedi Bethlen-kollégium öt tagozatára összesen 770 tanuló iratkozott be. Az elmúlt tanévben az intézetnek 422 "bennlakója" volt, 90 diák ellátását ingyenesen biztosították.
Nemes Elemér, a Királyhágómelletti Református Egyházkerület püspökhelyettese a Déli Hírlap aznapi számában nyilatkozza: az egyházkerület Romániához tartozó területén 27 református felekezetű elemi iskola (és egy óvoda) működik, 52 tanerővel.
A Déli Hírlapban megjelenő nyilatkozatában Márton Áron püspök méltatja a dél-erdélyi, elsősorban Zsil-völgyi magyar munkásság áldozatkészségét a hitvallásos iskolák támogatása terén.
Nagy Ferenc református püspökhelyettes nyilatkozza az aznapi Déli Hírlapnak: a dél-erdélyi református felekezeti oktatás helyzete 1940 ősze óta egyre válságosabb. Csökkent a református iskolák száma, így a református tankötelesek mindössze egyharmada tanul hitvallásos iskolákban. A válság fő oka: nagyon sok tanító eltávozott.