Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
A bosszúvágytól sem mentes, indulatokkal terhelt légkörben elkezdődik a dél-erdélyi és a regáti magyar alkalmazottak elbocsátása, Romániából való kiűzése. A brassói repülőgépgyár kapuján aznap például már egyetlen magyart sem engednek be, a rendelkezést hirdetőtáblán is közlik. Kormányutasításra - visszamenőleges keltezéssel -tömegesen kezdik áthelyezni a magyar származású vasutasokat, pénzügyi és igazságügyi tisztviselőket a kiürítés előtt álló, de még román közigazgatású észak-erdélyi területekre. Csak Piski községből 300 magyar vasutast helyeznek át aznap.
A román titkosrendőrség e heti jelentése szerint Gyárfás Elemér utasításba adta a Romániai Magyar Népközösség bukaresti vezetőinek, hogy fokozottan törekedjenek a román demokratákkal való jó együttműködés helyreállítására, mivel rövid időn belül Romániát e demokraták fogják irányítani.
A román titkosrendőrség értesülése szerint e napon Dr. Horváth Sándor, bukaresti római katolikus magyar plébános felkeresi a pápai nunciatúra vikáriusát, és utasításokat kér tőle a magyar zsidók kikeresztelése ügyében. A rendőrségi értesülés szerint a keresztlevelek beszerzésével Szász István, helyi népközösségi vezető foglalkozik intenzíven, dr. Parecz György népközösségi főtitkár ösztönzésére.