Dél-Erdélyi magyarság 1940-1944
Kezdetét veszi mind magyar, mind román részről a kölcsönösségen alapuló nemzetiségi politika, amely közel négy évig mérgezi a kétoldalú kapcsolatokat. A magyar hatóságok Nagyváradon és Kolozsváron aznap több száz román családot utasítanak ki embertelen körülmények között az országból, mire Antonescu államvezető kilátásba helyezi: szükség esetén "összeszedik" a romániai magyarság vezetőit és koncentrációs táborokat létesítenek. Elrendeli: ezentúl csak annyi magyar nyelvű lap jelenhet meg Romániában, amennyi az átadott területen román nyelven.
Gyárfás Elemér arra kéri Gheorghe Davidescu külügyminiszter-helyettest, hogy a román kormány legalább azokban a kérdésekben tanúsítson engedékenységet, amelyek a dél-erdélyi magyar családok és egzisztenciák tízezreinek sorsát érintik közelről.
Magyarország és Románia aláírja a bukovinai székelyek áttelepítéséről szóló megállapodást. 1941 május-júniusában összesen 3279 bukovinai székely család, azaz 13 200 fő települ át a Bácskába.
A télisegély-akció keretében a Romániai Magyar Népközösség Temesvár városi tagozatának tagjai, önkéntes megajánlással, 2,5 millió lejt gyűjtenek össze. Ezáltal 465 szegény család részesül segélyben, és 475 gyermek étkezik a gyermekkonyhákon.
Gr. Haller István a Déli Hírlapnak elmondja: a Hangya Szövetkezeti Szövetséghez 181 szövetkezet tartozik. Ezek megoszlása: 87 fogyasztási-, 76 hitel-, 12 tej- és 6 vegyes szövetkezet. A fentiek összességükben - 44 137 szövetkező család erkölcsi ereje mellett - 85 millió lej értékű szövetkezeti üzletrésztőkét és tartalékalapot jelentenek.